HAMUPIPÖKE !
                             ------------
Hamupipöke a szegény árva,
Kivel jól kibaszott gonosz mostohája.
Összeöntötte a kását a lencsével,
- S még a szomszéd Urfi baszogatta éjjel -
A szegény pipöke pedig válogatta,
A lencsét a kásától külön tálba rakta.

 

Szarok a lencsére - gondolta magába'
Aztán bekukucskált a szomszéd szobába.
Amit pedig látott tejfel volt fenékig,
Reszketve húzta fel szoknyáját derékig.
Amig a kulcslyukon mostoháját leste,
Hamvas kis picsáját vájkálni kezdte.

 

A háziúr amint a konyhába lépett,
E furcsa látványtól igen csak elképedt.
No, de nemsokára feltalálta magát,
Elökotorászta hatalmas nagy faszát,
S Hamupipöke valagához tette.
Az ijedt kislányt szépen ráültette.

 

Ne félj kis Pipökém, nem basz' meg a bácsi,
Csak egy kicsit játszunk, nyali-picsi-pácsi,
De ha jól viselkedsz édes kis Pipöke,
Lesz majd új ruhácska, édes kis cipöcske.
A zamatos puncit nyalogatni kezte,
És a farkát Pipökének a szájába tette.

 

Két mostoha testvér az egyik Böske,
Kinek már szörnyen viszket a pöcke.
A másikat pedig úgy hivták, hogy Márta,
Ki a farkakat már rettentöen várja.
Szegény kis Pipökét ök csak mindig marták,
De egymás picsáját a kamrában kinyalták.

 

Megjött a meghivó az udvari bálra,
Mossa a picsáját Böske, meg Márta.
Mind a kettö oly büszke volt magára,
Mintha a királyfi húzná a farkára.
Szegény Pipökét meg rútul otthol hagyták,
Mert szétrepedne tán, hogyha meg is basznák.

 

Méltatlankodott, hogy ö miért ne kúrna,
Majd sirva is fakadt a kis szopós szájú kurva.
De jött a háziúr, hozott ruhát, cipöt,
Elhalmozta velük a kis Hamupipöt.
Most már gyönyörü vagy, elmehetsz a bálba,
De itt legyél ám szopni, 12-órára.

 

Az udvari bálon ez nem volt vitás -
Nyaltak, szoptak, basztak, mert az igy volt szokás.
Böskét is egy nagy úr - nem is tudni ki az -
Végül aztán kisült: - a libériás inas.
Elölröl, hátulról jól össze-vissza baszta,
Hét nemes jól lakott amig nyalogatta.

 

A télikertbe, mit csinált Márta,
Egy elhagyott helyen lábát széjjel tárta.
Jól érezte magát, jobban mint remélte,
Mert a Hoppmester úr szilajon kefélte.
Addig ö egy herceg seggepartját fogta,
Miközben a faszát fuldokolva szopta.

 

Az udvari bolond is predukálja magát,
Elövette görcsös, rücskös, veres faszát.
De a bunkót-hisz bolond- a seggébe tette,
Mostohánk a kéjtöl harapott meg rúgott
A bolond meg halkan a fülébe fingott.

 

A kis Hamupipöke is felért a bálba,
Öt meg a királyfi vitte el szobára.
Addig baszta, mig lekonyult a farka,
De a kis Pipöke csak keményre szopta.
Tüzes kis pinája úgy izgett-mozgott,
Hogy a fenséges farok benne csak korzózott.

 

Mire éjfélt ütött a kakukkos óra
Már minden figurát kipróbáltak sorra.
Ki megyek pipilni -igy szól Pipöke,
-Minek ? felesleges, hugyozz a vödörbe.
Ugyan nem szoktam én ilyet tenni,
Ki is ment pipilni és szart visszajöni.

 

Lett nagy riadalom fenn a palotában,
-"Basszátok a kurva anyátokat szájba"
Ordit a királyfi torka szakadtából,
-"Egy lélek sem mehet ki a palotából!"
Szolgahad jelentse, ugyan nincs még itt,
Meglógott a kurva az anyja szentségit.

 

Szomorúság borult a királyi várra,
Senki sem léphetett a Pipöke nyomába.
Jajj csak jönne vissza, neki nincsen párja,
Királyfi az országot a pináért járja.
Megbaszott ö ötven nöt, de lehet, hogy százat,
Bejárt húsz kolostort, tiz nyilvános házat.

 

Mostohánkhoz is egy szép nap bekopogott,
Vannak -e még itt szüz pinájú lányok ?
Ugyan hogyne volna felséges királyom,
Böske és Márta két gyönyörü lányom,
Mielött lányait elébe vezette,
Mindkettö pináját timsóval bekente.

 

Igy a baszás ment ám, de aztán jött a nyalás,
Vérbeforgó szemmel kiáltotta: Kurva anyád, Csalás !!
Pallos alá velük, köpködött és krákogott,
A ribanc mostohája könnyben úszva hápogott.

 

Jajj kegyelmes uram, kegyelem fejemre,
Meg akartam kegyed fogni én vejemnek.
Ezért meglakoltok fejetek porba hull,
Félrevezettetek galádul, aljasul.
Pipöke reszketve hallgatta a spájzból
Elöjött kegyelmet baszni a királytól.

 

Ki mikor meglátta rögtön felismerte,
A farkát Pipöke pinájába tette.
Nekiesett rögvest, az ki is próbálta,
Pináját Pipöke nyitotta és zárta,
Ö az ! kiáltotta - a pináját nyalta menten,
Végig siklott nyelve a zamatos seggen.
A királyi farokkal vigan furulyáznak
Ha meg nem haltak, még most is figuráznak...